Az ajtó előtt imbolygok. A literes whiskey felét már benyakaltam és most azon gondolkodom, benn találom e Kristint, vagy sem. Halk zene szól a kis szálloda szobából. Az előtéri asztalon virágok díszelegnek, a hálószobából hangulatos fény árad. Kristin az ágyon ül, lefele néz.
- Mi az?- lefele nézek én is. A szemem az üveg whiskey-n akad meg.
- Vidd innen és ne igyál. – könnycseppek hullnak hófehér arcára. Ő utálja, ha iszom én meg azt, ha parancsolgatnak.
- Kifestetted magad?
- És akkor mi van?
- És mi ez a ruha? (mély dekoltázsú vörös topp és a hozzá való miniszoknya + csipkés fekete harisnya)
- Nem tetszik?
- Kurvás.
- Baszd meg. Miattad vettem. Dacosan és mérgesen felemeli a fejét, szemei továbbra is nedvesek és oldódik a szemfesték, ami még kurvásabbá teszi ezt az amúgy ártatlan lányt. Leteszem a whiskey-t egy asztalra. Akár mennyire is haragszik rám nem bír sokáig harcolni önmagával. Oda ugrik és sírva átölel.
- Úgy aggódtam. Ne csináld ezt velem. Soha ne tedd. – mit mondhatnék erre. Átölelem törékeny testét. Érzem, ahogy szíve hevesen dobog és szakadozottan lélegzik. Hazudok.
- Minden rendben lesz. – Semmi sem lesz rendben. Soha, se az ő se az én életemben. Rá kell jönnöm hol a medál, különben az a fasz beváltja az ígéretét.
- Sajnálom, hogy itt hagytalak.
- Mi lesz ezek után?
- Még van pár elintézni valóm.
- Addig én mit csináljak.
- Csak maradj a fenekeden, ha végeztem elhúzunk innen.
- És miből fogunk élni.
- A pénzel ne törődj. – két millió eurónyi aranyam pihen egy svájci bankban, de oda én nem mehetek, mert vadásznak rám. Azután beugrik. A lány a szétvert lakásomban várt, talán tudja hol a medál. Az ágyon ülünk. Kisírt hatalmas szemei szerelmesen kutatják tekintetem. Térdeink összeérnek. Ő erőlteti az érintkezést, talán megnyugtatja, ezért nem bánom.
- Nem láttál egy medált a lakásomon, ami egy búzakalászos címert ábrázol?-
Riadt pillantás, majd lesüti a szemeit, hallgat. Biztos nem látta. Végül erőt vesz magán és megszólal.
- Ugye nem fogsz haragudni meg üvöltözni?
- Nem. - A dekoltázsa mégsem elég mély. Benyúl és kihúzza az eddig szíve fölött hordott medált. Az én medálomat. A medált, amin a búzakalászos címer van. A medált, amiért üldöznek. Azt a kurva medált, ami bajba sodort mindkettőnket.
- Régebben is vissza akartam adni, csak nem mertem. Elvettem, hogy legyen valamim, ami a tiéd. Tudom butaság volt és nagyon sajnálom. – na ez az a Kristin, akit ismerek, be nem áll a szája. Közben a medált leveszi a nyakáról és a kezembe nyomja, amit zsebre vágok.
- Psszt.- ráteszem a bal mutató ujjam az ajkára, hogy hallgasson, majd közelebb hajolok, hogy köszönetként egy puszit adjak az arcára. De túl részeg és figyelmetlen vagyok, ahhoz, hogy elkerüljem a lány gyors és céltudatos reakcióját. Oldalra fordítja a fejét, hogy az ajkai az enyémre tapadjanak. Belélegzem kábító illatát és megszédülök. Megfeledkezve magamról, hagyom, hogy a lány aprócska nyelvét ajkaim közé dugja, majd magam is beveszem nyelvemmel elnyíló ajkait. Elég! Megfogom a lányt és eltolom magamtól. Vágyakozva néz rám.
- Nem volt jó?- kérdezi megszeppenve. Soha nem volt ennyire jó semmi sem.
- Nem erről van szó. Ne csináld ezt. - Felállok és elindulok.
- Ne hagyj magamra. – a whiskey-hez nyúlok és ránézek.
- Aludnom kell.
- Aludj velem.
- Ezt már nem. Feküdj le te is, majd reggel benézek. – csalódottan néz rám. De mégis mit várt? Nem és nem. Annyi rosszat követtem már el életemben és neki nem akarok ártani. Neki nem. Soha. Az előtérben szétnyitottam a vendégágyat és hanyatt fekve azon kaptam magam, hogy magamhoz nyúlok és Kristinre gondolok. Végül bevégeztem az üveg másik felét és ájulásig ittam magam.
Ez igazán jó, csomó dolog összetömörül benne, és nem hal el a kulcsfejezet, a 7. után, hanem fokozza az érdeklődést. Kajak zsír :D Lájkolnám csak nincs like gomb alul :P
VálaszTörlés