Stockholm határában engedtek el. Az egész út furcsa volt. Körbe-körbe autókázhattunk. A villa Västerås környékén lehetett. Nem igazán dőltem be az össze-vissza utaknak. Csak égették az üzemanyagot és vesztegették az időt. Mindig is utáltam lopni. Utoljára gyerekként kényszerültem lopásra, de most le kellett nyúlnom egy üveg whisky-t. Kornelius bassza meg. Ez a legkevesebb a kellemetlenségekért. Soha nem voltam tisztességes. Anyám 17 éves volt, amikor a világra hozott. Mondanom sem kell egy rohadt kurva volt. Utolsó emlékem róla, hogy hozzám vág egy üres borosüveget és közbe azt üvölti takarodj ki te átkozott kölyök. Akkor éppen egy dagadt vén fasz kefélte. 10 éves voltam. Apámat nem ismertem. Anyám egyik kuncsaftja volt addig, amíg teherbe nem ejtette, azután lelépett. A borosüveges este után pár nappal, az egyik csávója felöntött a garatra és agyonverte. A másik szobában voltam és végig hallgattam. Valahogy nem érdekelt. Lopni kezdtem és az utcán éltem. 16 évesen kezdtem prostikhoz járni. Nem azért, mert anyakomplexusom volt, csak pusztán azért, mert sosem értettem a nőket és a kurváknál ez nem számított. Tiszta sor volt, szopás ennyi kp vagy ennyi kokó a szex meg ennyi és ennyi. Hol így, hol úgy fizettem. Később anyagot árultam, majd fegyvereket. A csúcson kurvákkal is foglalkoztam. Bevallom tetszett, hogy már ők fizetnek nekem és nem én nekik. Soha nem volt főnököm. Annak ellenére, hogy egyedül voltam a pályán volt respektem. Igaz ehhez le kellett zúznom pár kispályást és kivégeznem pár nagyágyút is. Bérgyilkosnak tartottak én üzletembernek mondtam magam, mert az üzlet az üzlet. Rengeteg féle embert megöltem, de mind rossz volt. Kurvát, aki meglopott, fegyverneppert, aki bérgyilkost küldött rám, a bérgyilkost. Öltem piti drogkereskedőket, korrupt zsarukat. Egy volt a kivétel. Amikor már túl sok volt a rovásomon és az európai és izraeli körözési listák top tízébe is bekerültem, a nyakamba kaptam az Interpolt. Mindent felégettem magam körül. Megöltem az összes mocskos ügyfelem, így nem maradt más hátra, minthogy engem kapjanak el. Volt egy ügynök, valami Moser. Ő, az aki egy véletlen folyamán rám talált, de a tűzpárbajban alul maradt. Lelőttem. Ezzel elvarrtam az utolsó szálat is. Felhagytam mindennel. Meg akartam halni, de Kristin megállított. Most is ő tart még életben. Az édes kis Kristin. A szállodában vár.
És a kulcsfejezet, amelyben megismerkedünk Sven múltjával. Épp jókor.
VálaszTörlésAz a Moser szerintem a német rendőrségtől volt.. Van illetve volt egy ügyes kutyája is, valami Lex vagy Rex. Annak idején nem értette a világ, miért kellett meghalnia Moser felügyelőnek - hát most már tudja...
Ja de egyébként én kicsit nehezen fogadom be, hogy mindössze 26 éves, és ennyi minden történt már vele. Meg pl a csúcson kurvákat futtatott... Mikor volt a csúcson, 22-23 évesen?? :O És komolyan venné úgy az alvilág a frissen huszonéves keményfejű kölyköt? Nem tudom...
VálaszTörlésAkárhányszor olvasom a jellemrajzát az egyes fejezetekben, mindig 30 fölöttinek képzelem el, ami ugye Kristin szempontjából nem volna a legszerencsésebb körülmény, (bár engem nem zavarna a korkülönbség) viszont az apahiányát könnyebben kiemelhetné, mint egy huszonéves esetében. Elvégre a ragaszkodása Svenhez szerintem nem csupán női-férfi és áldozat-megmentő vonzalom. Persze ez majd későb derül ki, remélem :P
De vegyük úgy, hogy a srác koraérett, és megedzette az élet :D
Figyelj Főszerk.úr! Sven 10 éves kora óta egyedül él valóban kicsit hamar felnő és lesz belőle az aki. Annyit elárulok, hogy a rendőrök eltűnt személynek nyilvánították, mert azt hiték őt elvitte a csávó, aki megölte az anyját vagy már meg is ölte.
VálaszTörlés20 éves koráig drogot árult és utána kezdett fegyverekkel kereskedni. 23 éves korában hagyta abba úgymond a bűnözést és mint írtam öngyilkos akart lenni, de Kristin akkor csöppent az életébe. Majd eltelt 3 év és rátalált a Rend és a Rendet követve rátaláltak a vámpírok is és megkezdődött a hajsza!
VálaszTörlés