VI. rész

-       Hogy érzi magát Mr. Johansson?

-       Kurva jól leszámítva, hogy egy ágyhoz vagyok kötözve.

                       -       Talán megérti, ebben a helyzetben nincs más lehetőségünk. Tudja nagyon sajnálom a körülményeket, de az embereim kissé ingerlékenyek és nem túl intelligensek. Ne érezze magát rosszul. Ön vendég e helyen nem fogoly.

                       -        Anyád se volt prostituált csak többen jártak hozzá, mint egy holland bordélyházba.

                       -       Na de kérem Mr. Johansson. Micsoda beszéd ez. Talán másként kéne megbeszélnünk a dolgokat. Legyen a vendégem a házamban.

-       Van más lehetőségem?

-       Attól tartok, hogy nincs.

-       Milyen pompás, hogy eljött. Remélem jól utazott.

-       Zsákkal a fején az ember ritkán élvezi a kilátást Mr.

                       -       Oh, milyen udvariatlan vagyok még be sem mutatkoztam. A nevem: Kornelius Rosemwasser.

                       -       Remek akkor ehetnénk végre?- már nem is emlékszem mikor ettem utoljára. Rohadt nagy kastély ahol vagyunk. Nem semmi. A kaja kitűnő és a bor kiváló. Ha megakartak volna ölni már túl lennénk rajta, szóval jóízűen eszem.

                       -       Tehát Mr. Johansson, azért szerettem volna önnel találkozni, mert van magánál valami, ami roppantul érdekelne.

-       Mi lenne az?

-       Egy medál amin….

                       -       Egy kalász van és fogalmam sincs, hogy hova lett, miután szét verték a lakásomat.

-       Nem érti, amiről beszélek. Nekem kell az a medál.

-       Nem találták meg a lakásomon?

-       Tudom, hogy magánál van.

-       Én meg azt, hogy fogalmam sincs, hogy hol.

                       -       Adhatok vagyont és hatalmat, vagy eláshatom a kertben a választás az öné. De valljuk be mindketten jobban szeretnénk, ha megegyeznénk. –eszembe jutott Kristin. Mit csinál most. Nyugton van? Ahogy mondtam neki? Együtt kellene működnöm ezzel a nyálas faszkalappal, hogy ha látni akarom a lányt.

-       Menjen a picsába! – csak nem tudom tartani a pofám.

                       -       Velem ne szórakozzon ! Ha nem működik együtt magam keresem fel a lányt és, olyat teszek vele, amit ő garantáltan nem fog élvezni, ellenben nekem annál élvezetesebb lesz. Igen csinos teremtés és milyen fiatal, kár lenne érte. – Honnan tud Kristinről? Nem úgy néz ki, mint aki blöfföl. Ezért a kijelentésért megölöm esküszöm, s ha a lányhoz ér lassan fog meghalni.

-       Tényleg nem tudom, hol van, de megszerzem.

                       -    Van jobb ötletem. –egy szempillantás alatt ott termett és megragadott. A szemembe nézett és ugyan azt próbálta, amint Dália vagy valami hasonlót. Mintha a fejembe akarna látni. Elengedett.

                       -       Remélem állod a szavad és elhozod a medált és akkor békén hagyunk téged és a lányt is.

-        Mi az már tegeződünk?

-       Most már nekem dolgozol Sven ezt jegyezd meg.

-       Megtalálom, csak engedj el.

                       -       Figyelni fogunk. Meg ne próbálj elbújni vagy elszökni, mert kegyetlen az élet főleg a fiatal virágszálakkal. – Kornelius elmosolyodott, mint, aki nyeregben érzi magát.